Márton napi barkácsolás

Márton napi barkácsolás

Múzeumunk kiállításaihoz több ponton is kötődik a Márton napi liba. Márton püspök a Római Birodalom Pannonia tartományában, Saváriában (mai Szombathely) született. Jóságáról már életében ismert volt Márton, aki pl. a hadsereg katonájaként köpenyét egy koldusnak adta. Mikor hírét vette, hogy püspökké akarják kinevezni, a libák óljába bújt, de a szárnyasok elárulták őt. Más római történet is megemlékezik Mars isten szent madarairól, a ludakról, akik éjjel gágogásukkal mentették meg Rómát a rátámadó ellenségtől. Az Emléktérben a látogatók felidézhetik, hogy milyen lehetett a golyóstoll feltalálása előtti időben, kihegyezett lúdtollakkal írni. Számos néphagyomány maradt ránk eleinktől, mely Márton naphoz kötődik. Ahogy a mondás tartja: „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.” Úgy tartották, hogy minél többet isznak annál több erőt és egészséget isznak magukba. Ezen a napon fogyasztották először a tömött libákat és az újbort: „A bornak szent Márton a bírája” – az őszi időjárás dönti el, hogy milyen lesz a bor, vélekedtek. A Dunatár, a múzeum padlásán többek között az ártéri gazdálkodást is bemutatja, melynek szerves része az állatok (lovak, szarvasmarhák, ludak…) ártéri területeken való legeltetése. A Márton nap hagyományosan a béresek, a juhászok elszámoltatásának a napja. A pásztorok hazahajtották a rájuk bízott állatokat, köszöntőt mondtak és vesszőt (Márton vesszeje) adtak ajándékba a gazdának. Következő tavasszal ezzel az ággal hajtották ki az állatokat a legelőre. Több helyen ezen a napon fogadták meg a következő évre a juhászokat.