Commodore Plus/4

Commodore Plus/4, Paksi Hírnök, 2020. november 20. 16. o. szerző: Szabó Tibor

A Commodore az 1980-as évek meghatározó nemzetközi elektronikai vállalta volt, melynek eredete 1955-ig nyúlt vissza. A céget a lengyel zsidó származású Jack Tramiel alapította, aki tizenévesként az auschwitz–birkenaui koncentrációs tábor túlélője volt. A háború után Amerikába emigrált, belépett a hadseregbe, majd a leszerelési kölcsönnel írógépjavító vállalkozásba fogott és feleségével Torontóba költözött. Itt alapította meg a Commodore Business Machines (CBM) nevű cégét, mely írógépgyártással és importtal kezdett foglalkozni. (A vállalkozás neve állítólag onnan származott, hogy Tramiel valamilyen magas rangú katonai tisztségben gondolkozott, de az Admiral és a General már foglalt volt. A cég neve magyarul „sorhajókapitány”-t jelent.) Az amerikai piacon nem találtak megfelelő partnert, ezért egy csehszlovák import típusra esett a választás. A cég eleinte sikeres volt, de az olcsó japán gyártású írógépek miatt kénytelen volt váltani először a mechanikus, majd a digitális számológépek irányába a hetvenes évek első felében. Kezdetben a Commodore a Texas Instruments chipjeit használta LED kijelzős elektronikus számológépeibe, melyekkel komoly piaci sikert ért el az Egyesült Államokban. Amikor a beszállító maga is elkezdett a saját chipjeivel forgalmazni hasonló termékeket, a Commodore-nak már nem érte meg a gyártás, és ismét profilt váltott a cég. Tramiel elhatározta, hogy ezentúl nem akar függeni egy beszállítótól, ezért felvásárolt egy chip- és félvezető gyártót. Felismerve, hogy a mikroszámítógép ipar ugrásszerű fejlődés előtt áll, erre a területre kezdett el koncentrálni.

1977-ben jött ki a cég első számítógépe, a Commodore PET, mely jelentős siker volt az amerikai és kanadai oktatási szférában. Bár a PET sikeres volt, a cég egy olcsóbb, nagyobb tömegeket elérő alsókategóriás otthoni gépet akart, ez lett a VIC-20. Ellentétben elődjével, ezt eleve otthoni belépő szintű gépnek szánták, mely működhet a már otthonokban rendelkezésre álló korabeli tévékészülékekkel. A VIC-20 sikeresnek bizonyult, az első olyan otthoni számítógép volt, melyből több mint egymillió darabot adtak el. A cég következő nagy dobása az 1982-ben bevezetett legendás Commodore 64 volt, mely ár-érték arányban verhetetlen volt, a 695 dolláros bevezető áron (kb. 200 000 forint ma) a korban kiemelkedő hang és képminőséget nyújtott. A C64-nek (vagy eredeti formája után „kenyértartónak”) becézett gép legenda lett, tizenkét évig gyártották, eladásait 12,5-17 millióra becsülik. Ezzel a mai napig a világ legnagyobb példányszámban eladott számítógépnek tartják. Napjainkban is – gyártásának megkezdése után közel negyven évvel – jelentős rajongótábora van, új játékok is jelennek meg a platformra.

A folyamatos sikerek közepette a Commodore a nyolcvanas évek elején megállíthatatlannak látszott, és úgy tűnt nem tudnak hibázni. (Tramiel ebben az időben hagyta el a céget a részvényesekkel folytatott viták miatt.) 1984-ben azonban a cég alaposan mellényúlt a VIC-20 leváltására tervezett Commodore 16-al illetve az üzleti szférának (irodai felhasználásra) is szánt Commodore Plus/4-el. A Plus/4 név egy érdekes modellre utalt, a gép rendelkezett egy beépített programcsomaggal melyben egy szövegszerkesztő, egy táblázatkezelő, egy adatbáziskezelő, és egy grafikonrajzoló szoftver volt. A négy alkalmazás a kor színvonalának sem igazán felelt meg, a gép nem aratott sikert az üzleti szférában. Ugyanakkor, az eredeti cél szerint pont ennek a kisvállalati/otthoni csoportnak szánták. A gép memóriája a korban elfogadható volt, a 64 KB beépített memória megegyezett a sokkal sikeresebb C64-ével. Ugyanakkor a Plus/4-et nem játékra szánták elsősorban, ezért nem rendelkezett a korban kiválónak számító SID hangcsippel amely a C64 hangképességeit a kortársai fölé emelte. Bár a Plus/4 képernyőfelbontása ugyanakkora volt mint sikeresebb társáé (320×200 képpont), de a 16 helyett 121 szín megjelenítésére volt képes. Ugyanakkor jelentős hátránya volt, hogy nem támogatta a sprite-okat (a képernyő más részétől önállóan mozgatható objektumok, elsősorban a játékok terén használták őket a C64 esetében), ennek következtében nem volt kompatibilis a Commodore 64-gyel, majdnem a nulláról kellett felépíteni a Plus/4 szoftveres támogatást. A játékok terén a másik fő probléma volt, hogy a Plus/4 kompatibilis volt a gyengébb Commodore 16-al (ebben a gépben 16 vagy 32 KB memória volt), így a játékgyártók nem voltak érdekeltek az erősebb gép képességeit kihasználni, ha ugyanaz a játék mind a két gépen működött.

Sem a Plus/4 sem sem a C16 nem volt sikeres, mind a kettő gyártása leállt egy-két éven belül. A Plus/4-ből körülbelül 400 ezret adtak el, a gép az amerikai piacon jelentős kudarc volt. Nagyobb sikereket ért el Európában, a gépnek jelentős magyar vonatkozása is van. A Commodore a nyolcvanas évek második felében jelentős számban adta el diszkontáron a nyugati piacon nem sikeres gépeit a keleti blokkba. Így került Magyarországra is a C16-Plus/4 gépcsaládból közel tízezer darab a magyar közoktatásba a második iskolaszámítógép program keretében 1986-1987 között. A Plus/4 így sok magyar diáknak az első komolyabb számítógép volt amit használhatott életében. Itthon sokkal elterjedtebb és kedveltebb volt mint más országokban. Sok C64-es játékot portoltak (alakítottak át) erre a gépre magyar cégek és lelkes egyéni programozók. A városi múzeum gyűjteményébe 2004-ben került be a képen látható, brit gyártmányú Commodore Plus/4 az egyik iskolai selejtezés után.