Munkásőr emlékérem

Munkásőr emlékérem, Paksi Hírnök, 2020. július 24. 16. o. szerző: Szabó Tibor

2009-ben ajándékozással került a városi múzeum gyűjteményébe több más pártállami emlékkel együtt egy Munkásőr Emlékérem. A kitüntetést 1964 november 10-én alapították, olyan leszerelt, illetve tartalékállományba kerülő munkásőröknek, akik legalább öt éven át láttak el szolgálatot a testületben. A Munkásőrség országos parancsnoka adományozta az emlékérmeket.

A Munkásőrséget 1957 januárjában alapították a szovjet beavatkozással levert 1956-os forradalom után. Elsődleges feladata az ellenforradalmi rend hatalmának fenntartása és megszilárdítása volt. Előzményének tekinthető az 1919-es Vörös Őrség, és a háború után a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) járási szintig megszervezett ún. Rendező Gárdája. Ezek feladata elvileg a pártházak őrzése és a párt rendezvényeinek „biztosítása” volt. 1948-ban az MDP és a Magyar Szociáldemokrata Párt egyesítése után a szervezetet elsorvasztották, vezetője jellemzően a Államvédelmi Hatósághoz került. Ez után 1957-ig külön pártmilícia nem működött az országban. Az 1956-os forradalom leverése után azonnal megkezdődött az új karhatalom kiépítése. A januári döntés után év végéig a tervek szerint 30 ezer fegyverest akartak toborozni, elsősorban volt 1919-es vöröskatonákból, tsz tagokból, és párttagsággal rendelkező rendszerhű munkásokból. 1963-ban komoly átalakításokat eszközöltek a testületben. Az elöregedő testület fiatalítását határozták el, évente az állomány 8-10%-át cserélték. A területi széttagoltság csökkentésére igyekeztek az alakulatokat a nagyobb ipari központokhoz összpontosítani. A Munkásőrség általános elfogadásának érdekében igyekeztek társadalmi bázisát is szélesíteni a rendszer konszolidációjának részeként. Az újonnan jelentkező önkéntesek esetében adott arányban vettek fel értelmiségi, paraszt vagy munkás származásúakat. Szabályozták, hogy hány százalék legyen párttag, párton kívüli, illetve KISZ tag. A nem párttagok felvétele komoly vitákhoz vezetett a szervezeten belül, ugyanakkor a társadalmi érvényesülése egyik útja lehetett a kommunista diktatúrában, ha valakit felvettek a Munkásőrségbe, gyakran a párttagság előszobája is volt. A 60-as évek végére a létszám elérte a kb. 60 ezer főt. A szervezet feladatai elsősorban, együttműködésben a társzszervekkel (rendőrség, határőrség), a közbiztonság és a rendszer „ellenségeinek” féken tartása volt, így pl. kivezényelték „illegális” tüntetésekhez is. A polgári védelem megszervezése után részt vett a Munkásőrség az árvízvédelemben is. A testület „fénykora” a 70-es években volt, ekkor jelentősen korszerűsítették fegyverzetét is. A rendszer egyre súlyosabb gazdasági nehézségei a 80-as években a Munkásőrségben is jelentkeztek, 1987 után kezdődtek a szervezetben a leépítések a költségvetési problémák miatt. Az önkéntes jelentkezők létszáma egyre apadt, az évtized végére minimálisra csökkent.

A rendszer 1989-es gyors összeomlása és a demokratikus átmenet a Munkásőrséget is maga alá temette. Május 8-án az MSZMP Központi Bizottsága indítványozta, hogy a testület kerüljön a párt irányítása alól a kormány hatáskörébe. Az Ellenzéki Kerekasztal, mint a bukott rendszer egyik szimbólumát, azonnali feloszlatását követelte. A különböző átmentési kísérleteket megakadályozta az ún. „négyigenes” népszavazás, melynek során a szavazó állampolgárok közel 95%-a a jogutód nélküli feloszlatás mellett foglalt állást, egyben ítéletet is alkotva a szervezet társadalmi szerepéről. Hivatalosan az utolsó rendszerváltás előtti parlament szüntette meg a szervezetet egy 1989-es novemberi törvényben.

A kitüntetés 3,8 cm átmérőjű, patinázott öntött bronz érem. Egyik oldalán dombormű látható, mely egy jobbra néző, fegyveres munkásőrt ábrázol, a fegyvert tartó kéz alatt az érem tervezőjének nevével. (A fegyver egy PPS-41 dobtáras géppisztoly, a Munkásőrség jellegzetes korai fegyvere.) Alul egy MŐ (Munkásőrség) felirattal ellátott szocialista csillag található. A csillagból két irányba babérkoszorú indul. Az emlékérem felső körfelirata: „A HAZA, A NÉP HŰSÉGES SZOLGÁLATÁÉRT”. Az érmet háromszög alakú kék és vörös 4 cm széles szalaggal és a jelvény kicsinyített másával adományozták. A kitüntetéshez vörös műanyagdoboz járt, belül fehér műbársony borítással.